Néhány szó Théoden népéről, a rohírokról, ahogy a sinda nyelv nevezi őket, és amely a második legnagyobb lélekszámú nép volt a Gyűrűháborúk idején Középföldén. Északról, az Anduin eredetének vidékéről telepedtek az éotheodok Gondor szomszédságába a Harmadkorban. Akkoriban Gondort a déli ekhósok népe támadásokkal zaklatta és a szaporodó orkok is egyre nagyobb fenyegetést jelentettek Cirion, Gondor uralkodója számára, amivel egymagában nem tudott megbirkózni. Szorongatott helyzetében segélykérést küldött szét Középfölde-szerte, és segítséget a legváratlanabb és legtávolabbi helyről, az északi éothéodoktól kapott, akik valószínűleg rokonságban álltak a beornfiakkal, királyaik
pedig Rhovanion királyaitól származónak tekintették magukat.
Az éotheodok ifjú vezére, Éorl 800 mérföldnyi vágtával érkezett, és a kivívott győzelem után Gondor királya Cirion, nem maradt hálátlan. A lovasoknak ajándékozta saját területéből az elnéptelenedett, füves pusztákban gazdag Calenardhont, s a két nép örök szövetséget és hűséget esküdött egymásnak.
A rohírok lókedvelő és lovakhoz nagyon jól értő nép volt, bensőséges viszony fűzte őket állataikhoz. Ezt tudta róluk Oromë, a Nagy Vadász vala is, és ménekkel ajándékozta meg őket, amelyeknek utódai, a mearák a rohírok különleges lovai voltak, csak királyokat tűrtek meg a hátukon - Gandalf lovát, Keselyüstököt leszámítva.
Théoden, a rohírok öreg királya nehéz időszakban uralkodott Meduseld Arany Csarnokában. Ekkor már Szarumán uralta Vasudvardot, gonosz szellemét kivetítette Théoden királyra, aki fokozatosan a hatalmába kerülve maga is elhitte, hogy országa helyzete reménytelen. A Szarumán szolgálatába szegődött Kígyónyelvű Gríma hatására az akaratában és testében is legyengült uralkodó már csak bábként ült Rohan trónján. Gondor sem teljesítette a hűségesküben foglaltakat, Minas Tirith Fehér Tornyában már régóta nem királyok, hanem helytartók uralkodtak, s a saját harcaikat vívták Mordor és a déli támadásokkal szemben. Númenor királyi házai kihaltak.
Ebben a nehéz helyzetben érkezett Meduseldbe Vészmadár Gandalf, aki fehér mágusként új erejének teljében megszabadította Théoden királyt Szarumán sorvasztó szellemétől.
Újjászületett Théoden visszanyerve ifjúkori erejét, szellemét és harcias méltóságát szembefordult a fenyegető veszéllyel, Szarumán rettenetes seregével.
Először a Helm-szurdoki Kürtvárban, ahova segítség érkezett a tündéktől is, ütközött meg az ork sereggel, de győzelemhez a Gríma fondorlata által száműzetésben levő Éomer serege, és a Fehér Lovas Gandalf rohama, valamint a három vadász, Aragorn, Legolas és Gimli segítette.
A kivívott győzelem után az ősi esküt betartva Nagy Vágtában indult több ezres serege Minas Tirith megsegítésére.
Pelennor mezején hősi halált halt, miután szembe került a Boszorkány Úrral, a nazgúlok vezérével.
Neve Rohan dicső királyai között maradt fenn.
Théoden király alakja karizmatikus figura volt a regényben, de különösen jól emelte ki jellemvonásait a film, nagyszerű és igazi epikus pillanatokat szerzett a nézőknek. A rohani sereg mindent elsodró rohamai a filmek legemlékezetesebb jelenetei közé tartoznak.
Théoden királyt az angol Bernard Hill alakította. Pályafutása a hetvenes években kezdődött, és filmekben, TV-ben, színházban is jelentős sikereket ért el. Nem tartozik a címszereplő hősfigurák közé, de alakításai mindig súlyt jelentenek. Gazdag pálya áll mögötte, az eltelt negyven év alatt sok jelentős alakot formált meg, jó mozi és TV-filmekben, amik nem a vígjátékok világába tartoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése