A Gyűrű Szövetségének utolsóként bemutatott tagja Boromir, a dúnadan Anárion király házát kormányzó II. Denethor idősebb fia.
Boromir ember volt, mégpedig gondori ember, akik Elendil, Isildur és Anárion népének, a "hűségeseknek" tagjai. Gondor volt az utolsó védőbástya Mordor és Középfölde között.
Boromirt gyerekkorától fogva katonának nevelték. Minas Tirith Fehér Tornyának kapitányaként a Gondor Helytartója cím örököse volt. Két fia közül ő volt az apja szívének kedvesebb, a hős kapitány, de ez nem rontotta meg kapcsolatát az öccsével, Faramirral, nem volt köztük testvéri féltékenység, sőt Boromir védelmezője volt az öccsének, és igyekezett szeretetével és elismerésével tompítani a helytartó megvető és lekicsinylő magatartását a fiatalabb fiú irányában.
Egy alkalommal kettejük rejtélyes álma ugyanarról szólt:
Boromir kelletlenül indult Imladrisba, azaz Völgyzugolyba, hogy utánajárjon az álom megfejtésének. Apja parancsát követte, akinek tudomása volt róla, hogy Elrond összehívott egy tanácsot, és tudni akarta van-e a tanács és az álom közt összefüggés, s ott lesz Gandalf és az oldalán az a valaki, aki az ő helyére tör. Boromir jobban szeretett volna a katonái mellett maradni és a város védelmében harcolni. Úgy gondolta, hogy a tudományokban, misztikumban és diplomáciában jártasabb öccse nagyobb sikerrel vehetne részt a tanácsban, de Denethor ragaszkodott az utazásához.Keresd a Kettétört Kardot,
Imladrisban leled;
Jó tanáccsal lebírod
A Morgul-bűvöletet,
Jelet kell fölmutatnod,
Hogy a Végzet közel,
Mert Isildur Átkát szítod,
S a Félszerzet nem tűnik el.
Hosszú és fáradtságos út után végül megtalálta a tündeúr birodalmát, és látta, hogy az álom nem volt véletlen, hiszen ott feküdt előtte Elendil kettétört kardja, látott félszerzetet is, és végül megtudta, hogy Vándort, az északi Kószát Gondor trónörökösének tartják, és hogy Isildur Átka nem más, mint a Hatalom Gyűrűje, Szauronnak, Mordor urának, az Ellenségnek Egy Gyűrűje, amelytől őseik megfosztották, és eltűnt évezredekre.(A film szerint Denethor tudta, hogy előkerült az Egy Gyűrű, és elmondta a fiának is)
Boromir megpróbálta a tanácsot meggyőzni, hogy az Egy Gyűrű hasznos fegyver lehet, ha saját gazdája ellen fordítják, Gondor felszabadulhatna az állandó fenyegetés alól, s nem fogyna tovább a népe. Ám Elrond kimondta, hogy a Gyűrűt el kell pusztítani, mert senki sem képes a Gyűrű erejét irányítani, csakis Szauron, a gazdája.
Boromir csatlakozott a Gyűrű Szövetségéhez, mert Gondor fia sem kevesebb egy vándornál, egy törpnél és egy tündénél, főleg nem négy félszerzetnél, és vállalja azt, amit a többiek is vállalnak.
Az erős gondori megküzdött az út nehézségeivel, ám a lelkében dúló kétségeken nem tudott úrrá lenni. Úgy vélte apja és népe gondja egy csapásra elmúlhatna, s más népek feje felől is elvonulna a vész, ha a Gyűrű Gondorba kerülne. A Gyűrű azonban megérezte az elméjében kavargó gondolatokat, és kihasználva az emberi gyengeséget megrontotta Boromir lelkét, hogy általa elérje a célját.
Boromir Amon Hen-nél még egyszer megpróbálta rábeszélni Frodót, hogy adja neki, hiszen egy gyenge félszerzet nem képes megvédeni a Gyűrűt az őket üldözőktől, és Szauron kezébe kerülve elpusztul az egész világ, de Frodó makacsságát látva és azt, hogy milyen megvetéssel tekint rá, felbőszült. Rátámadt, hogy akár erőszakkal vegye el tőle a Gyűrűt. Boromir azonban becsületes ember volt s nem gonosz, így az elméjét elborító őrület elszállt, és tettét bánva a keresésére indult, hogy bocsánatot kérjen, de nem találta meg a "láthatatlanul" menekülő Frodót.
Egy ork támadás közepén találta Pippint és Trufát egy csapat hatalmas uruk-haial szemben. Boromir belevetette magát a harcba, hogy legalább őket megmentse. Nyílvesszőkkel a mellében egymaga küzdött szinte az utolsó lélegzetéig, de látnia kellett, hogy a két félszerzetet magukkal ragadják az orkok.
Kürtszavára az utolsó pillanatban odaérkező Aragornnak bevallotta a bűnét, s azt, hogy kételkedett benne. Aragorn esküt tett a haldoklónak, hogy nem engedi közös hazájukat és népüket elpusztulni. Boromir ekkor utolsó szavával királyának ismerte el, és megnyugodva lehelte ki a lelkét.
Aragorn, Legolas és Gimli a folyón egy tündecsónakban bocsátották útjára a holttestét.
Boromir alakja nagyszerű példája a saját belső meggyőződése és külső kényszer között hányódó embernek, amelybe könnyű belebukni vagy így, ahogy Boromir, vagy úgy, hogy valaki a rossz oldalára áll. Ha a mélyére néz az olvasó (s talán a néző is, bár a film elnagyoltabban ábrázol) sok árnyalata van a figurának, sok kérdés vetődik fel.
Sean Beant, Boromir alakítóját talán ez az írás jellemzi a legbehatóbban, és kifejezi azt, amit én is érzek, gondolok vele kapcsolatban:
A sztereotípiák és a valóság:Sean már a kezdetektől híres volt a vehemenciájáról. A RADA-n megtanult a színművészetről mindent, amit technikailag tudni kell, de benne mindig is élt egyfajta ösztönös, szenvedélyes tűz, mely erősségévé vált, és amely tökéletesen alkalmassá tette arra, hogy harcosokat, katonákat személyesítsen meg nagyon hitelesen. Szerencsére azért időről időre azért bebizonyíthatta, hogy képes nagyon gyengéd, kedves karaktereket is eljátszani.
Amikor egy vehemensebb jelenetre kerül sor, mindig meglepi partnereit óriási erejével és energiáival. Egy alkalommal – rendezői kérésre és a hölgy belegyezésével – nem csak imitálta, de valóban pofon ütötte partnernőjét, aki megdöbbent az ütés erejétől és nem kellett játszania, hogy sír. Később Sean persze nem győzött bocsánatot kérni, csokival, virággal kedveskedett. Samantha Bond, aki a Machbet színházi interpretációjában dolgozott vele együtt, elmesélte, hogy volt olyan, hogy előadás közben Sean sebesre csókolta az ajkát. Sophia Bush is csak pozitívan nyilatkozott róla, elképesztőnek nevezve a férfi tehetségét és erejét. Alapvetően mind úgy gondolják, hogy Sean Bean megszállott, ha a színjátszásról van szó. A VIII. Henrik egyik kulcsjelenetében valóban felhúzatta magát a boltív fölé a két karjánál fogva és úgy csüngött ott, hogy még a rendező is sokallta ezt a fajta elkötelezettséget. Viszont mivel a jelenet így nagyon élethű és emlékezetes lett, engedte Seant azt csinálni, amit csak akart.
Mindazok, akik valaha is együtt dolgoztak vele, pozitívan nyilatkoznak a képességeiről és a személyiségéről. Sokan felhozzák a megdöbbentő kettősséget, mely Seant jellemzi. Ugyanis ez a beskatulyázott rosszfiú, ez a pletykák szerint elvetemült nőcsábász valójában egy csendes, halk szavú, mérhetetlenül udvarias férfi, aki a forgatási szünetekben legtöbbször inkább olvas. Azonkívül köztudott, hogy nagyon szereti a természetet és szívesen kertészkedik. Zongorán játszik, és még mindig egész ügyes szürrealista képeket fest. Akik találkoznak vele, mind nagyon józan, szinte félénk, szégyenlős, szemérmes és szűkszavú emberként jellemzik.
(Forrás: https://starity.hu/sztarok/sean-bean/eletrajz/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése