Zsákos Bilbó! A hobbit! De még milyen rendhagyó hobbit! Az embernek szinte önkéntelenül mosolyra derül az arca, ha kimondja ezt a nevet. Mert Zsákos Bilbó nemcsak rendhagyó, hanem rendkívüli hobbit is volt. Rajta kívül csak kevesen, sőt talán senki sem merészkedett (a Gyűrűszövetség későbbi hobbit tagjait leszámítva) a Megye határán túlra, ahol a hobbit nép élt boldog elszigeteltségben és ismeretlenségben. Középfölde más országainak lakói még hallani sem nagyon hallottak róluk semmit, nemhogy ismerték volna őket. Egyedül Gandalf tartotta a szemét rajtuk és a kedves szép Megyén, ahol csodaszép volt minden, még a tökök is csodásra nőttek, és a pipafű és a sör volt lakói számára a legkedvesebb, no meg a jó étel és a gondosan művelt föld. Az ok nemcsak az volt, hogy a mágus kedvelte ezt az apró népet, vagy "félszerzeteket", ahogy még emlegették őket később, és mulattatta őt az egyszerűségük, hanem mert megsejtette, hogy ez a még törpöknél is kisebb termetű nép, amely leginkább saját jóléténél tovább nem tekintett, még nagy szerepet tölthet be, talán éppen a kicsiségük, ismeretlenségük és rejtett tulajdonságaik miatt, amit csak a helyzetek hoznak ki belőlük. Volt mit kitapasztalnia éppen Bilbó által, hogy mire lehetnek képesek
A Ködhegységben kezdődött, Bilbó Nagy és Váratlan Kalandja folyamán, azzal a 60 évvel előbb talált varázsgyűrűvel, amit még Gandalf elől is sikerült többé-kevésbé eltitkolnia, vagy inkább onnan folytatódott minden. A gyanútlan kalandvágyó hobbit nem is sejtette, mit rejt a "zebeckéje", csak azt tudta, hogy a segítségével el lehet tűnni a kellemetlen és veszélyes helyzetekből. Ahogy a történet elején éppen végleges eltűnését tervezte megtenni, mert igencsak bosszantotta már hosszúra nyúlt életében a körülötte nyüzsgő együgyű és unalmas hobbitnép, egyre többet gondolt régi kalandjaira, és a könyvre, amit a kalandokról szándékozott írni. Így hát a születésnapi ünnepség csúcsán láthatatlanná vált és a háta mögött hagyta Hobbitfalvát, addigi életét, és nevelt fiaként élő unokaöccsére, Frodóra örökítette minden vagyonát, sőt Gandalf nyomatékos figyelmeztetésére a gyűrűjét is.
Meg sem állt Völgyzugolyig, ahova Elrond úr mindig visszavárta, ha vissza kívánna térni. Rivendell csodás nyugalmában aztán nekiállhatott emlékeit megírni az utókornak, és szép csendesen öregedni.
Amikor azonban Frodó életveszélyes sebével Völgyzugolyba került, ahol Elrond úr gyógytudománya is alig tudta megmenteni a morgul-tőr döfésétől, Bilbó rájött, hogy Frodó halálos veszedelembe került, és nagyon megbánta, hogy a Gyűrűvel, amiről közben kiderült, hogy nem holmi ártalmatlan eltüntető varázsgyűrű, belekeverte az unokaöccsét. De ő már öregnek érezte magát ahhoz, hogy átvegye tőle a küldetés terhét - hiszen ha ő kezdte, neki is illene befejezni. Frodó társai, a Gyűrű Szövetsége tagjai azonban reményt keltettek benne, hiszen köztük volt Gandalf és a dúnadan Aragorn, akiket nagyon nagyra becsült, Gimli, régi törptársának Glóinnak a fia, és a szintén régi ismerős Bakacsin erdei tündekirály, Thranduil fia Legolas is, és bár nem ismerte, de úgy gondolta, hogy a gondori harcos Boromir az erejével nagy szolgálatot tehet a sikerért. Így bizakodva emlékezetes kincsét, a mithril-inget és Fullánkot Frodónak adta, szolgálják őt tovább, mert ő maga már nem veszi hasznát.
És a kedves, jó humorú Bilbót már csak Szauron legyőzése után látjuk viszont újra, nagyon megöregedve, amikor Gandalf, a Fehér szekerén, Frodóval az oldalán kocognak Szürkerévbe, mivel az a megtiszteltetés érte, hogy mint Gyűrűhordozó, az immár erejüket vesztett tündegyűrűk őrizőivel együtt hajóra szálljon egy újabb kalandra, Nyugat felé, Halhatatlanföldre.
Sir Ian Holm Ismét egy "sir" és ismét olyan színész, akivel kapcsolatban nem kell
különösebben sorolgatni, elég a linkre kattintani, nem kell erényeit emlegetni. Olyan hosszú ideje van
filmvásznon olyan sikeres filmekben, hogy az alakításait méltató
szuperlatívuszok szinte feleslegesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése