Aragorn - Viggo Mortensen

Arathorn fia, Aragorn - a soknevű abszolút hős, akinek titokzatos története átível a három Gyűrű regényen (és filmen), de hosszú elő - és utótörténete is van, amit leginkább csak a regényből és a Függelékekből tudhatunk meg.

A soknevű hős - a Dúnadan, a Kósza. Némi magyarázatra szorul, kik is a dúnadanok, kik a kószák? A Wikipédia segítségével a legegyszerűbb megmagyarázni:

"A dúnadanok (dúnedain, régebbi kiadásokban dúnadán alakban jelent meg) J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regényének szereplői. A szó eredete sindarin, jelentése nyugati ember, nyugat embere.
Ők a tündebarátok Három Házának leszármazottai. Könnyen felismerhetőek külső tulajdonságaik alapján: hajuk fekete, szemük szürke, legalább két méter magasak. Jártasak a tündenyelvekben és az ősi hagyományokban. Őseik még az Óidőkben részt vettek a Sötét Úr, Morgoth elleni háborúkban, ezért kiváltságban részesültek: elhagyhatták Középföldét, és letelepedhettek a messzi Nyugaton, Númenorban. Ráadásul a valák háromszor hosszabbá tették életüket.
Númenorban töltötték a Másodkor nagy részét, de Sauron, Morgoth szolgája a tündék ellen fordította legtöbbjüket, és csak kevesen maradtak hűségesek. Végül Arany Ar-Pharazôn király megtámadta Valinort, amiért a valák elpusztították Númenor szigetét.
Csak a Hűségesek maradtak életben, mert vezetőjük, Elendil, s fiai, Isildur és Anárion kilenc hajón Középföldére menekítette őket. Itt megalapították Arnor és Gondor királyságait. Sauron hamarosan megtámadta őket, de Elendil szövetséget kötött Gil-galaddal, a tündék királyával, s bár ő meghalt, fia, Isildur legyőzte a második Sötét Urat.
Később a királyi család gondori ága teljesen kihalt, bár az ország fennmaradt. Arnor az angmari emberek támadásai miatt elpusztult, de az itt élő dúnadánok törzsszervezetben éltek tovább, s kószaként vigyázták a régi birodalom biztonságát a Király visszatéréséig."

Aragornnal kósza mivoltában találkozhatunk először a Brí-beli Pajkos Póniban, amikor összeakad a négy útra kelt hobbittal. Ekkor ő eredetileg más céllal volt ott. Ő és más kószák szemmel tartották a Megye határait, mert Gandalf, aki ekkor már sejtette, hogy a sötét erő mozgolódik, ebben a segítségüket kérte. Itt lett a vezetője Frodóéknak, hogy elmenekülhessenek a nyomukba szegődött Gyűrűlidércek elől.

Völgyzugolyban ismét más arcát fedezhettük fel. Megszabadulva a vándorruhától azonnal kitűnt, hogy nem az, akinek addig látszott. 

Alakjának, a tökéletes hős archetípusának, és történetének legjobb összefoglalását szintén a Wikipédiában találtam, úgyhogy részleteit átemelem ide, mert nem nagyon lehet jobbat írni.

Neve formálisan II. Aragorn, az Északi Dúnadánok tizenhatodik vezére, Elendil egyenes ági leszármazottja és Isildur örököse, a gondori trón várományosa.
Aragorn Hk. 2931. március 1-jén született II. Arathorn és Gilraen fiaként. Még csak két éves volt, amikor apja kilovagolt az orkok ellen, és elesett egy ork nyíltól.
Ekkor Aragornt anyja Völgyzugolyba, Elrond házába vitte, hogy ott nevelkedjen, akárcsak minden dúnadán vezér fia. Ettől fogva Estelnek nevezték, ami sindarin nyelven „Reményt” jelent. Valódi nevét és származását Elrond parancsára még Aragorn előtt is titokban tartották, attól félve, hogy az Ellenség kutat majd Isildur örököse után. Aragorn húszéves korában Elrond látván, „hogy csinos és nemes, és korán férfivá serdült, habár idővel még ennél is nagyobb lesz testben-lélekben egyaránt”, elmondta neki, hogy ki ő valójában, majd átadta neki nemzetsége kincseit is. Megkapta Barahir gyűrűjét, mely a Númenor királyaival való távoli rokonság jelképe, valamint Isildur törött kardjának, Narsilnak darabjait. Az annúminasi jogart, Andúnie urainak ezüstpálcáját – mely talán a legrégibb emberkéz alkotta mű, ami Középföldén fennmaradt – míg Aragorn ki nem érdemli Elrond magánál tartotta. Ez idő tájt történt az is, hogy Aragorn találkozott Elrond lányával, Arwen Undómiellel, aki akkor tért vissza édesanyja családjától Lothlórienből, és beleszeretett. Aragornt anyja és maga Elrond is figyelmeztette arra, hogy milyen nagy kincs tetszett meg neki, hiszen Arwen tünde révén elda életű, Aragorn pedig – bármilyen hatalmas úr is saját népe körében – halandó. Elrond a következőket jövendölte Aragornnak:

"Nagy sors vár terád: vagy magasabbra emelkedsz minden ősödnél Elendiltől kezdve, vagy pedig sötétségbe zuhansz nemzetséged minden maradékával. A próbatétel hosszú évei állnak előtted. Nem lehet feleséged, és senki lánnyal el nem jegyezheted magad, amíg el nem jön az ideje, és be nem bizonyosodik, hogy méltó vagy rá." 

Attól kezdve Aragorn magára vállalta igazi szerepét mint Észak Őreinek, a Dúnadánoknak tizenhatodik vezére; elhagyta Völgyzugolyt, hogy a vadonban megtalálja népének, az arnori dúnadánoknak maradékát. Miközben csaknem három évtizeden át fáradozott a jó ügyért, találkozott Szürke Gandalffal (2956-ban), akitől sok bölcsességet tanult és akiben jó barátra lelt. Gandalf tanácsára kezdték el a kószák (Aragorn és társai) őrizni a hobbitok lakta Megye határait, és talán éppen ezért kezdték az emberek Aragornt Vándornak nevezni.

Sokféle álruhában járt, sok néven szerzett magának hírnevet. Így – a Thorongil (Csillagos Sas) nevet használva – szolgált (2957-től 2980-ig) a korábbi rohani király és a gondori helytartó hadseregében is. Miután egy kis gondori hajórajjal 2980-ban ostrom alá vette és legyőzte a régóta lázadó Umbar tartományt, távoli vidékekre vitt útja, hogy kifürkéssze Szauron szolgáinak fortélyait és cselszövéseit. Mindeközben felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett, elsajátította az emberek mesterségeit és tudományát.

Mordor sötét vidékeiről visszatérőben Aragorn bebocsátást nyert Lórienbe, hogy megpihenhessen. Galadriel ezüstbe és fehérbe öltöztette, és akkor „többnek látszott, mint bármiféle ember, és inkább olyan volt, mint a nyugati szigetek egyik tünde-ura”. Így találkozott – meglepetésére – Arwennel, akivel Nyárközép napján hűséget fogadtak egymásnak. Arwen vállalta, hogy elfogadja a halandó létet, nem hajózik népével nyugatra.
Amikor Elrond megtudta Arwen döntését, mélységes szomorúsággal elfogadta azt, de feltételt szabott egybekelésüknek: „kisebb ügyért, mint a Homály legyőzése, Arwen Undómiel nem adhatja élete kiváltságát. Nem lehet kisebb ember asszonya, csak olyané, aki egyaránt királya Gondornak és Arnornak.”
Ezután míg Arwen Völgyzugolyban a reménység jeléül egy királyi zászlót készített neki, amelyen ott ragyogott a gondori Fehér Fa és Elendil Házának hét csillaga is, Aragorn bejárta Mória törpök vájta bányáit és Középfölde legdélebbi vidékét, Harad földjét, ahol még a csillagok is idegenek.

3009-ben Gandalf gyanakodni kezdett Zsákos Bilbó gyűrűjére, melyről később ki is derült, hogy az az Egy Gyűrű, Szauron, a Sötét Úr erejének forrása. Gyűlt a homály a világon, közeledtek az esztendők a Gyűrűháborúhoz, mikor is Aragorn a Gyűrű Szövetségének egyik tagja lett.

Szauron legyőzése után Aragorn elfoglalhatta méltó helyét Isildur örököseként Gondor királyi trónján Elessar Telcontar néven: ő lett Arnor huszonhatodik, Gondor harmincötödik és az Újraegyesített Királyság első királya. Miután Elrond átadta neki Anúminas jogarát, áldását adta Arwennel kötendő házasságukra is. Így egyesült újra a féltündék két ága, és ez lett az utolsó házasság, ami halandó és halhatatlan között köttetett.

Uralkodását nyugalom és jólét, az emberek, törpök és tündék közti együttműködés és kommunikáció megújulása, és a háború utáni lendületes újjáépítési törekvés jellemezte. Aragorn a Keletlakók és a haradiak ellen is bevetette az Újraegyesített Királyság haderejét, és nagyobb terület felett szilárdította meg hatalmát, mint amit Gondor az előző évszázadokban elvesztett.

Elessar király és Arwen királyné százhúsz évig uralkodtak középfölde emberei fölött. Aragornnak megadatott, hogy megválassza távozása időpontját: Nk. 120-ban átadta koronáját fiának, Eldarionnak, és minden idők egyik legtekintélyesebb halandó uralkodójaként szenderült örök álomra a Királyok Házában.

Fiatal korában még a tündék is csinosnak mondták, vándorlásai nyomán azonban zord lett a külseje: arca szomorú volt és komoly, hacsak éppen nem mosolygott. Az emberek tiszteletre méltónak találták, mert tünde bölcsesség lakozott benne, „a szemében pedig olyan fény, amit kevesen bírtak elviselni, ha kigyúlt”.

Aragorn rendelkezett a dúnadánok jövőbe látásával, gyakorlott gyógyító volt, nagyon jól ismerte a gyógyfüvek erejét. Feljegyezték, hogy nagy harcos és páratlan parancsnok, Isildur leszármazottjaként lenyűgöző fizikai és mentális erővel bírt. Szauron akarata ellenére is szabadon használhatta Orthanc tornyának palantírját, a látókövet, melyenek mint Elendil leszármazottja, ő volt valódi tulajdonosa.

Bár Aragorn sosem vonta kétségbe szerepét és a neki szánt sorsot a Szauron elleni háború egyik vezetőjeként, és a majdani Újraegyesített Királyság jövőbeli királyaként, de gyakran kételkedett döntései bölcsességében, amikor Gandalf elvesztése után ő lett a Gyűrű Szövetségének vezetője, és magát okolta sok utóbb őket ért csapás miatt.

Büszke volt származására és családi örökségére, de ritkán kellett mindezeket kinyilatkoztatnia ahhoz, hogy mások megbecsülését kivívja, „Aragorn Elessarban a régi idők királyainak méltósága támadt fel újra”.

Völgyzugolyban Dúnadánnak hívták, ami azt jelenti Nyugathon embere, númenori. Bríben Vándor néven mutatták be Frodónak, Éomer pedig Szárnyaslábúnak szólította, amikor megtudta, hogy a Pippint és Trufát elrabló orkokat üldözve 45 mérföldet is megtettek naponta.
Ifjú korában Estelnek (Reménynek) szólították Elrond házában, hogy elfedjék igazi származását, majd vándorlásai alatt a Thorongil (Csillagos Sas) álnevet használta.

Ahogy Faramir mondta a koronázás előtt:

„Ő itt Arathorn fia Aragorn, az arnori dúnadánok törzsének feje, Nyugat Seregének kapitánya, Észak Csillagának viselője, az Újrakovácsolt Kard birtokosa, csatában győzedelmes, a keze gyógyító kéz, ő a Tündekő, a Númenorból való Elendil fia, Isildur utódának, Valandilnak házából való Elessar.” 

Ő lett a Negyedkorban Gondort uraló Telcontar Ház megalapítója, az Újraegyesített Királyság első Nagykirálya: Elessar Telcontar király, ami quenya nyelven annyit jelent, hogy Tündekő Vándor.

A filmekben több mozzanat érintőlegesen van ábrázolva, de a könyveket elolvasva és a Függelékekkel  kiegészítve egy páratlan karakter jelenik meg előttünk.

Viggo Mortensen amerikai-dán színész, gyökerei révén legalább hat nyelvet beszél. Filmes pályája az 1980-as évek végén állt emelkedőre, számos nívós filmben szerepelt igen változatos figurákkal és témákkal.
Láttam filmekben, jó volt, és feltűnt vonzó megjelenése, de sohasem tett rám kirobbanó hatást, ezért, amikor megtudtam, hogy Aragorn szerepét ráosztották, várakozóan néztem a film elé. A könyv erőteljes, sötétebb árnyalatú, zordabb külsejű és beszédesebb Aragornjához képest kicsit halványabb, hallgatagabb és jóképűbb Aragornt kaptam, aki azonban jól igazodott a filmhez. Minél többször néztem meg, annál inkább elfogadtam.
Most, hogy végigtanulmányoztam meglehetősen gazdag filmográfiáját, rájöttem, hogy a filmben tapasztalt visszafogottság magára Viggo Mortensenre jellemző. Nem láttam harsány, vagy vígjátéki szerepben.
Már örülök, hogy Stuart Townsend nem vállalta a szerepet, aki lehet, hogy sötétebb árnyalatot vitt volna a figurába, de talán fiatalabb és szabályosabb arc lett volna, mint a ma már szeretett Aragornom.